2013.09.14-től kb 1 hét...
Készítettünk egy táblázatot, amiben összeírtunk minden elképzelhető dolgot, ami eszünkbe jutott, amiket egymással csinálni lehet :)
Bekategorizáltuk elköteleződési szint szerint (hogy pl valami csak eljegyzés utánra tartozik, vagy hasonlók) és aszerint is, hogy mi mikor gondoljuk, hogy jó lenne tenni, mennyire szeretnénk tenni.
Elköteleződési szintek:
- [zöld] "azt hiszem, működne" (Még nem ismerem teljesen, de eddig úgy látom és érzem, hogy működne, és ha minden jól alakul, akkor lennék a házastársa)
- [sárga] "kész lennék elköteleződni" (Úgy látom és érzem, már lényegében megismertem, és kész lennék elkötelezni magam mellette)
- [szürke] eljegyzés után lehetséges
- [narancs] "tutibiztos" (Átgondoltuk, igen, döntöttünk egymás mellett)
- [ezüst] házasságon belülre tartozik csak
Vágyakozási szintek:
1=rendben
1.5=rendben, lehetne gyakrabban is
2=lehetne
3=szeretném / vágyok rá (kicsit kilóg a kategóriák sorából)
3.5=szeretném, de még óvatosan
4=még ne
4.5=később
5=sokára
6=nem tudom
Külön-külön kitöltöttük, aztán egymás mellé helyeztük az eredményt. Összesítettük úgy, hogy a legmagasabb szinteket vettük figyelembe. Pl ha én szeretném (3), de ő úgy gondolja, hogy még ne (4), akkor a nagyobbat vesszük figyelembe (4: még ne). Ha egyikünk 6-ost ír (nem tudom), akkor szintén az lesz az eredmény (6: nem tudom), aztán ez majd később újra átgondolható.
Ugyan így az elköteleződési szinteknél is. Ha pl szerintem valami csak eljegyzés előtt belefér (sárga), de szerinte csak utána (szürke), akkor az "utána" (szürke) lesz az összesítésben.
Tehát az összesítés olyan, hogy egyikőnknél se okozzon határátlépést.
Az eredmény egész jó és elfogadható lett :)
Az is megnyugtató, hogy valóban nem szükséges elsietni semmit. Nagyon sokféle dolgot lehet csinálni, és ha ezeket elosztjuk az egészre nézve, akkor is bőven vannak lépések, amikben lehet előre haladni :) Nem lenne jó semmit sem átugrani, átlépni, kihagyni.
2013. szeptember 14., szombat
2013. augusztus 3., szombat
Együtt járni
Ha "együtt járunk", akkor szükséges bevezetnünk "a Nap le ne menjen a ti haragotokon" elvet (Eféz. 4:26).
Mivel szorosabb a kapcsolat, jobban érintkezünk a másik gyengébb tulajdonságaival is. Tehát ha lehet, legkésőbb a nap végén fontos törekedni elrendezni, ha esetleg valami nem esett jól a másik féltől.
Fontos ennek módjára is figyelni! Az olyan megfogalmazásmódot, hogy "ezt és ezt nem jól tetted" kerülni kell. Helyette úgy kell megfogalmazni, hogy "ez és ez nem esett jól".
Tehát nem "te üzenetet" küldeni a másik felé, hanem "én üzenetet". A "te üzenet" a másikat támadja, és nagy valószínűséggel az alapreakció védekezés lesz rá, így nem biztos, hogy jó hatása lenne. (Ez nagyon fontos az ilyen dolgok megfogalmazásakor!)
Lehet, hogy az ember nem is tudná megfogalmazni igazán, miért esett rosszul neki valami, vagy pontosan mi is esett rosszul. Néha időbe telik kiértékelni a dolgokat. De ezeket sem szabad eltemetni, hanem szükséges megbeszélni és elrendezni, hogy az a vékony szeretetfonál megmaradjon.
Nagyon fontos a "hinta idő", vagyis az együtt töltött idő, amikor nyugalomban, egymásra figyelve lehet beszélgetni. (Mint amikor odakint a kertben a hintaágyon egymást átkarolva, ringatózva beszélgetünk.)
Mivel szorosabb a kapcsolat, jobban érintkezünk a másik gyengébb tulajdonságaival is. Tehát ha lehet, legkésőbb a nap végén fontos törekedni elrendezni, ha esetleg valami nem esett jól a másik féltől.
Fontos ennek módjára is figyelni! Az olyan megfogalmazásmódot, hogy "ezt és ezt nem jól tetted" kerülni kell. Helyette úgy kell megfogalmazni, hogy "ez és ez nem esett jól".
Tehát nem "te üzenetet" küldeni a másik felé, hanem "én üzenetet". A "te üzenet" a másikat támadja, és nagy valószínűséggel az alapreakció védekezés lesz rá, így nem biztos, hogy jó hatása lenne. (Ez nagyon fontos az ilyen dolgok megfogalmazásakor!)
Lehet, hogy az ember nem is tudná megfogalmazni igazán, miért esett rosszul neki valami, vagy pontosan mi is esett rosszul. Néha időbe telik kiértékelni a dolgokat. De ezeket sem szabad eltemetni, hanem szükséges megbeszélni és elrendezni, hogy az a vékony szeretetfonál megmaradjon.
Nagyon fontos a "hinta idő", vagyis az együtt töltött idő, amikor nyugalomban, egymásra figyelve lehet beszélgetni. (Mint amikor odakint a kertben a hintaágyon egymást átkarolva, ringatózva beszélgetünk.)
2013. január 7., hétfő
Ismerkedés megtervezése
Ez a terv segíthet az ismerkedésben. De végig tartsuk észben, hogy a társkapcsolat nem programszerű folyamat! Nehéz leképezni ezt a folyamatot. De mindenesetre hasznos lehet. Talán segít jó a irányvonal megtalálásában...
0. fázis: Szimpátia
Két ember szimpatikus lesz egymásnak. Külön-külön gondolkodnak, hogy társkapcsolat szempontjából "szóba jöhet-e" a másik.
1. fázis: Érdeklődés
Eldöntöttük magunkban, hogy társkapcsolat szempontjából érdekes a másik, kicsit ismerkedünk, beszélgetünk, keresünk alkalmakat, hogy tudjunk kommunikálni kicsit - egyelőre még konkrétumok nélkül.
Célkitűzés, az érdeklődés kifutása optimális esetben: Megismerni annyira a másikat, hogy el tudjam dönteni, hogy társkapcsolat szempontjából szeretném-e jobban megismerni (ismerkedni vele).
A beszélgetések alapján látunk rá lehetőséget, hogy esetleg társkapcsolat lehet belőle, és eldöntjük, hogy ismerkedünk, jobban megismerjük egymást. (Ez már közelít a "kapcsolatban vagyunk"-hoz, de még nem az. Még teljes mértékben csak baráti.)
Keresni a választ erre: Akarunk-e ilyen céllal kapcsolatba kerülni egymással, és Isten helyesnek tartaná-e ezt a döntést?
Megvalósítani: Legalább 1x legyünk kölcsönösen a másik fél gyülekezetében és családi körében. Az alapvető dolgokat szükséges egymásról megtudnunk.
Viszony: Csak baráti, bármikor bármelyik fél juthat arra, hogy nem szeretné, vagy úgy érzi, hogy Isten nem biztos, hogy egyet értene vele.
Célkitűzés, az ismerkedés kifutása optimális esetben: Elhatározásra jutni kölcsönösen mindkét részről, hogy komoly szándékkal ismerkedni fogunk egymással, kapcsolatba kerülünk, melynek a végén, ha minden jól alakul, házasságkötés is történhet.
Időtartam: Amíg a célkitűzés nem teljesül - becslés szerint talán kb. 2-6 hónap.
Szövetség: Ha a célkitűzés teljesül, akkor nyíltan felvállaljuk, hogy kapcsolatban vagyunk és ismerkedünk egymással.
3. fázis: Kapcsolatban vagyunk / "járunk"
Már valamivel jobban megismertük egymást, egymás reakcióit, tulajdonságait - ezek alapján továbbra is szimpatikusak vagyunk egymásnak társkapcsolat szempontjából. Eldöntjük, hogy szeretnék megpróbálni, hogy komolyabban ismerkedünk, kapcsolatba kerülünk egymással, ami ha jól alakul, eljegyzés is lehet belőle. (Ez már egyfajta elkötelezettséggel jár, de még nem elköteleződéssel. Ezt nevezhetjük annak, hogy "járunk". Ekkor már előkerülhetnek olyan dolgok, amik többek az egyszerű barátságnál, de azért még nagyon óvatosan, mert még nem tudjuk a végkimenetelt... hanem éppen próbáljuk kideríteni, hogy hosszú távon tudnánk-e társak lenni.)
Keresni a választ erre: Alkalmasak vagyunk-e egymásnak társnak, akarjuk-e egymást társnak, Isten akarja-e? Egymást alaposan, mélyen meg kell ismerni, hogy a másik hogyan gondolkodik, cselekszik, stb.
Megvalósítani: Sok időt fordítani gondolatcserére - hivatásbeli tervek, kötelességek, életstílus, társadalomban együtt elfoglalt és elfoglalandó helyünk, Istenképünk, közös feladatunk Isten tervében, és hasonlók...
Viszony: Szorosabb baráti viszony (romantika lehet, de azért még módjával), bármikor bármelyik fél juthat arra, hogy nem szeretné, vagy úgy érzi, hogy Isten nem biztos, hogy egyet értene vele.
Határok, ameddig max. elmehetünk: ölelés, puszi, kézfogás, nyak masszírozás, egyszerű érintés, átkarolás, egymás mellett fekvés ruhában (betakarózás nélkül) és egyéb "extrákat" mellőzve. (Ezek mind fokozatosan jönnek, ahogy a kapcsolat fejlődik. A felsorolás nem teljes, és nem 100%-ig biztos, hogy így van, mivel az társkapcsolati ismerkedés tervezhető ugyan, de nem programszerű.)
Ruházati max. határok: strandon fürdőruha, de akkor sem összemelegedni, az általánosan megfogalmazott érintési szabályokat betartva (és nem túl gyakran).
Nincs: érzéki simogatás, érzéki ölelgetés, csók, együtt alvás. (azért nincsenek még, mert még alakulhat máshogy, és ha máshogy alakul, akkor nagyon fájna utána, ha ilyesmik is voltak már)
Célkitűzés, az egymással való járás kifutása optimális esetben: Elhatározásra jutni, hogy házasságot szeretnénk kötni egymással.
Időtartam: Amíg a célkitűzés nem teljesül - becslés szerint kb. 1000 óra beszélgetésnyi idő a legelejétől számolva / kb 1,5 év (kb min. 1 év).
Szövetség: Ha a célkitűzés teljesül, akkor eljegyzés.
Megjegyzés: Mert ehhez a fázishoz megjegyzés szükséges :)
- Ez egy bonyolult és izgalmas folyamat. Valószínűleg nem fog teljes mértékben a terv szerint menni, mivel tökéletes ember nem létezik, és a terv is emberi, így nem biztos, hogy tökéletes. Ha valamiben túllövünk a célon, újra kell értékelni a dolgokat, megbeszélni, korrigálni, és folytatni. Emberi mivoltunkból valószínűleg előfordulhat bárki részéről. Az életnek az is egy fontos tényezője, hogy az esetleges hibákat hogyan hozzuk helyre.
- Fontos még megjegyezni, hogy ez az egész ismerkedési folyamat nem "szögletesen" történik, hanem fokozatos átmenetekben. Irányvonalnak jó a terv, de amúgy nagyon összetett és alkalomszerű, ahogyan az egymással való ismerkedés történik. Ha az ember figyel Isten vezetésére, akkor Isten jól fogja vezetni mindentől függetlenül. Többek között a terv azért is hasznos, mert az ember nem mindig erős, vannak rossz pillanatai, amikor nem találja ezt a vezetést.
(Ez e megjegyzés igaz a továbbiakra is.)
Jól alakul az ismerkedésünk továbbra is, úgy érezzük és tapasztaljuk, hogy hosszú távon is tudnánk és szeretnénk együtt lenni, együtt maradni. Ekkor kerül sor eljegyzésre. Ez már komoly lépés, de még nem végleges. Ettől kezdve próbáljuk megvalósítani, hogy együtt lehessünk majd, tehát megteremteni a körülményeket a házassághoz. Közben még kiderülhet, hogy nem jól döntöttünk, nem lenne jó lépés a házasság. Ilyenkor már nehezebb leépíteni a kapcsolatot, jobban fáj, de jobb, mint rossz házasságot kötni.
Keresni a választ erre: Akarunk-e életre szóló házasságot kötni, Isten jónak látja-e?
Szövetség: Házasságkötés.
Már véglegesen döntöttünk egymás mellett, a körülményeket is átalakítottuk, hogy megvalósulhasson, hogy házasságban élhessünk, és ekkor történik a házasság, ami Isten szemszögéből nézve "amíg a halál el nem választ".
Együtt munkálkodás: Végig folyamatosan törekedni rá, hogy közösen együtt munkálkodjunk Isten ügyében - hiszen ez az egyik fő célunk, egyénileg és társkapcsolatban is - egymást segítve.
--
Felkészülni a nem jó helyzetekre: Pl. szokták mondani, házasság után kb 7 évvel kiüresedik a kapcsolat. Felkészülni az ilyen és hasonló esetekre, hogy mit fogunk tenni, ha ilyen kialakul; valami közös stratégiát kidolgozni a hibáink helyrehozására. (Valószínűleg elő fognak fordulni nehéz helyzetek, hiszen emberek vagyunk, és egyes pillanatainkban van olyan is, hogy nem tudunk szeretetet adni a másiknak, vagy megbántjuk egymást, félreértük a másikat, elvárunk a másiktól olyat, amit nem kellene, stb.)
0. fázis: Szimpátia
Két ember szimpatikus lesz egymásnak. Külön-külön gondolkodnak, hogy társkapcsolat szempontjából "szóba jöhet-e" a másik.
1. fázis: Érdeklődés
Eldöntöttük magunkban, hogy társkapcsolat szempontjából érdekes a másik, kicsit ismerkedünk, beszélgetünk, keresünk alkalmakat, hogy tudjunk kommunikálni kicsit - egyelőre még konkrétumok nélkül.
Célkitűzés, az érdeklődés kifutása optimális esetben: Megismerni annyira a másikat, hogy el tudjam dönteni, hogy társkapcsolat szempontjából szeretném-e jobban megismerni (ismerkedni vele).
Szövetség: Felvállaljuk mások előtt is, hogy ismerkedünk egymással - ami még csak baráti jellegű.
2. fázis: IsmerkedésA beszélgetések alapján látunk rá lehetőséget, hogy esetleg társkapcsolat lehet belőle, és eldöntjük, hogy ismerkedünk, jobban megismerjük egymást. (Ez már közelít a "kapcsolatban vagyunk"-hoz, de még nem az. Még teljes mértékben csak baráti.)
Keresni a választ erre: Akarunk-e ilyen céllal kapcsolatba kerülni egymással, és Isten helyesnek tartaná-e ezt a döntést?
Megvalósítani: Legalább 1x legyünk kölcsönösen a másik fél gyülekezetében és családi körében. Az alapvető dolgokat szükséges egymásról megtudnunk.
Viszony: Csak baráti, bármikor bármelyik fél juthat arra, hogy nem szeretné, vagy úgy érzi, hogy Isten nem biztos, hogy egyet értene vele.
Célkitűzés, az ismerkedés kifutása optimális esetben: Elhatározásra jutni kölcsönösen mindkét részről, hogy komoly szándékkal ismerkedni fogunk egymással, kapcsolatba kerülünk, melynek a végén, ha minden jól alakul, házasságkötés is történhet.
Időtartam: Amíg a célkitűzés nem teljesül - becslés szerint talán kb. 2-6 hónap.
Szövetség: Ha a célkitűzés teljesül, akkor nyíltan felvállaljuk, hogy kapcsolatban vagyunk és ismerkedünk egymással.
3. fázis: Kapcsolatban vagyunk / "járunk"
Már valamivel jobban megismertük egymást, egymás reakcióit, tulajdonságait - ezek alapján továbbra is szimpatikusak vagyunk egymásnak társkapcsolat szempontjából. Eldöntjük, hogy szeretnék megpróbálni, hogy komolyabban ismerkedünk, kapcsolatba kerülünk egymással, ami ha jól alakul, eljegyzés is lehet belőle. (Ez már egyfajta elkötelezettséggel jár, de még nem elköteleződéssel. Ezt nevezhetjük annak, hogy "járunk". Ekkor már előkerülhetnek olyan dolgok, amik többek az egyszerű barátságnál, de azért még nagyon óvatosan, mert még nem tudjuk a végkimenetelt... hanem éppen próbáljuk kideríteni, hogy hosszú távon tudnánk-e társak lenni.)
Keresni a választ erre: Alkalmasak vagyunk-e egymásnak társnak, akarjuk-e egymást társnak, Isten akarja-e? Egymást alaposan, mélyen meg kell ismerni, hogy a másik hogyan gondolkodik, cselekszik, stb.
Megvalósítani: Sok időt fordítani gondolatcserére - hivatásbeli tervek, kötelességek, életstílus, társadalomban együtt elfoglalt és elfoglalandó helyünk, Istenképünk, közös feladatunk Isten tervében, és hasonlók...
Viszony: Szorosabb baráti viszony (romantika lehet, de azért még módjával), bármikor bármelyik fél juthat arra, hogy nem szeretné, vagy úgy érzi, hogy Isten nem biztos, hogy egyet értene vele.
Határok, ameddig max. elmehetünk: ölelés, puszi, kézfogás, nyak masszírozás, egyszerű érintés, átkarolás, egymás mellett fekvés ruhában (betakarózás nélkül) és egyéb "extrákat" mellőzve. (Ezek mind fokozatosan jönnek, ahogy a kapcsolat fejlődik. A felsorolás nem teljes, és nem 100%-ig biztos, hogy így van, mivel az társkapcsolati ismerkedés tervezhető ugyan, de nem programszerű.)
Ruházati max. határok: strandon fürdőruha, de akkor sem összemelegedni, az általánosan megfogalmazott érintési szabályokat betartva (és nem túl gyakran).
Nincs: érzéki simogatás, érzéki ölelgetés, csók, együtt alvás. (azért nincsenek még, mert még alakulhat máshogy, és ha máshogy alakul, akkor nagyon fájna utána, ha ilyesmik is voltak már)
Célkitűzés, az egymással való járás kifutása optimális esetben: Elhatározásra jutni, hogy házasságot szeretnénk kötni egymással.
Időtartam: Amíg a célkitűzés nem teljesül - becslés szerint kb. 1000 óra beszélgetésnyi idő a legelejétől számolva / kb 1,5 év (kb min. 1 év).
Szövetség: Ha a célkitűzés teljesül, akkor eljegyzés.
Megjegyzés: Mert ehhez a fázishoz megjegyzés szükséges :)
- Ez egy bonyolult és izgalmas folyamat. Valószínűleg nem fog teljes mértékben a terv szerint menni, mivel tökéletes ember nem létezik, és a terv is emberi, így nem biztos, hogy tökéletes. Ha valamiben túllövünk a célon, újra kell értékelni a dolgokat, megbeszélni, korrigálni, és folytatni. Emberi mivoltunkból valószínűleg előfordulhat bárki részéről. Az életnek az is egy fontos tényezője, hogy az esetleges hibákat hogyan hozzuk helyre.
- Fontos még megjegyezni, hogy ez az egész ismerkedési folyamat nem "szögletesen" történik, hanem fokozatos átmenetekben. Irányvonalnak jó a terv, de amúgy nagyon összetett és alkalomszerű, ahogyan az egymással való ismerkedés történik. Ha az ember figyel Isten vezetésére, akkor Isten jól fogja vezetni mindentől függetlenül. Többek között a terv azért is hasznos, mert az ember nem mindig erős, vannak rossz pillanatai, amikor nem találja ezt a vezetést.
(Ez e megjegyzés igaz a továbbiakra is.)
4. fázis: Jegyesség
Jól alakul az ismerkedésünk továbbra is, úgy érezzük és tapasztaljuk, hogy hosszú távon is tudnánk és szeretnénk együtt lenni, együtt maradni. Ekkor kerül sor eljegyzésre. Ez már komoly lépés, de még nem végleges. Ettől kezdve próbáljuk megvalósítani, hogy együtt lehessünk majd, tehát megteremteni a körülményeket a házassághoz. Közben még kiderülhet, hogy nem jól döntöttünk, nem lenne jó lépés a házasság. Ilyenkor már nehezebb leépíteni a kapcsolatot, jobban fáj, de jobb, mint rossz házasságot kötni.
Keresni a választ erre: Akarunk-e életre szóló házasságot kötni, Isten jónak látja-e?
Megvalósítani: Házasságkötés alapjainak megteremtése: ház/lakás, munkahelyek, gyülekezet, családi körülmények elrendezése, esküvő megszervezése, házassági terv elkészítése ahogy az ismerkedés terv esetében is (egész életünk végéig tekintve... céljaink, gyerekvállalási tervek... stb.).
Viszony: kb. mint előző esetben, de valamivel kevésbé betartva, meg kell beszélni ekkor majd a határokat.
Nincs: együtt alvás, petting. (kár... de azért nincs, mert ezekből könnyen lehet olyan, ami nem lenne helyes)
Nincs: együtt alvás, petting. (kár... de azért nincs, mert ezekből könnyen lehet olyan, ami nem lenne helyes)
Célkitűzés, a jegyesség kifutása optimális esetben: Házasságkötés.
Időtartam: Ahogyan megvalósítható, nem lehet előre tudni.
5. fázis: Házasság - aszerint, ahogy a jegyesség alatt majd kialakításra kerül.
Már véglegesen döntöttünk egymás mellett, a körülményeket is átalakítottuk, hogy megvalósulhasson, hogy házasságban élhessünk, és ekkor történik a házasság, ami Isten szemszögéből nézve "amíg a halál el nem választ".
--
Szóba állni az érzéseinkkel és a valósággal: Közben mindig kb. 2 havonta egyszer nyíltabban beszélgetni a legbelső érzésekről, és szóba állni vele, hogy: Jó-e neked? Folytatnád-e? Mi nem jó? Akarjuk egységesen egyetértve? Isten akarja? Látjuk-e, sejtjük-e, hogy nem illenénk össze? Miben látjuk, hogy jó az összeillés? Tudunk-e csiszolódni egymáshoz? Meg tudjuk-e oldani a problémákat?
--
Együtt munkálkodás: Végig folyamatosan törekedni rá, hogy közösen együtt munkálkodjunk Isten ügyében - hiszen ez az egyik fő célunk, egyénileg és társkapcsolatban is - egymást segítve.
--
Ha máshogy alakul: Szakítás menete: Min. 1 hónap időt hagyni a végleges döntés előtt. Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy lehet, hogy így tenné, akkor nyíltan, jó alkalmat keresve meg kell beszélni a másikkal (innen számítva az 1 hónapot).
--
Felkészülni a nem jó helyzetekre: Pl. szokták mondani, házasság után kb 7 évvel kiüresedik a kapcsolat. Felkészülni az ilyen és hasonló esetekre, hogy mit fogunk tenni, ha ilyen kialakul; valami közös stratégiát kidolgozni a hibáink helyrehozására. (Valószínűleg elő fognak fordulni nehéz helyzetek, hiszen emberek vagyunk, és egyes pillanatainkban van olyan is, hogy nem tudunk szeretetet adni a másiknak, vagy megbántjuk egymást, félreértük a másikat, elvárunk a másiktól olyat, amit nem kellene, stb.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)